Borcasting Rádió

Utazás a Balaton körül

Részlet Eötvös Károly könyvéből

„...Ilyen a magyar ember. De különösen ilyen a balaton melléki ember Veszprémben is, Zalában is. Kétféle szőleje van. Pinczés szőleje és darab szőleje. A pinczés szőlő mindig ut mellett, a darab szőlő a dűlők közt fekszik. A kinek szőleje ut mellé esik: az már oda pinczét épit.
A pincze két részből áll. A belső pincze kőboltozat. Ebben a boros hordók állanak. Asszonynak, idegennek, gyermeknek, házi ebnek itt nincs mit keresni. Ide csak a gazda jár s a felnőtt fia. Ritka még az a vendég is, még az a rokon is, a ki ezt összejárhatja s a bordókat megkopogtathatja. Tele hordó tompán szól, üres hordó harsány hangon kong.
Tapasztalt ember a mutató ujjával is megtudhatja, kinek mennyi bor van a pinczéjében. De hát minek ezt megtudnia? A hordónak az a természete, hogy vagy tele van borral, vagy üresen áll. Olyan, mint az emberek szíve s a törvényhozók agya és a bankárok erszénye. A szív, az agy és az erszény azonban hamis dolgok. Értik az álnokságot és a képmutatást. Sokszor némák, ha telve vannak; sokszor dicsekesznek, ha üresek. Szívnek, agynak és erszénynek hízelgői és rágalmazói vannak. Zajt üt a hízelgő is, a rágalmazó is. A közönség sohase tudja: kinek van igaza. Inkább hisz a rágalmazónak, mint a hízelgőnek. A közönség hite időszakonként változik. Az új minisztert mindig lángésznek hiszi, a bukott minisztert mindig szamárnak. Így van a bankárral is.
Hát az érző szívekkel hogy van? Mennyivel különb, nemesebb, fölségesebb dologi a boros bordó, mint a miniszter, vagy a bankár? A jó bort hiába rágalmazzák, a rossz bort hiába dicsőitik. A hazugság rögtön kitudódik. Igyál a jó borból : lelked vidámsága tesz mellette tanuságot. Büszke, bátor, hős és szerelmes lesz belőled. Igyál a rossz borból: csuffá lesz tőle életednek minden kedve. Hejh ha a nép olyan biztosan fölismerné vezéreit mint borát! Igaz, hogy olyan ember is sok van, a ki csak a rossz bort szereti, mert jót sohase ízlelt.
Az asszonyszív hasonlít sokban a boros hordóhoz. Mindegyik elbódít, de gyönyört is nyujt, ha iszol belőle. De csínján bánj mindkettővel, mértéket tarts mindkettőben, mert különben bele fogsz veszni mindkettőbe. Üres hordó, üres nőszív egyaránt keveset ér. Ha te miattad lett üres mind a kettő: hordódat még meg töltheted magad, de a nőszívet már csak más töltheti meg. Akkor pedig ne futkoss utána. Mondj le inkább a hordóról is, hadd guruljon le a völgynek. A nőszívet sohase oszd meg mással, borodat sohase magad idd meg. Erre hívd magadhoz jó barátaidat.
A hordónak hát az a természete, hogy vagy üres, vagy tele van. Jól tudja ezt a magyar ember, azért sem ereszt idegent belső pinczéjébe. Az igazi magyar ember természete utálja a dicsekvést is, a megszánást is. Ha tele van a hordója: ne tartsák dicsekvőnek; – ha üres a hordója: ne sajnálkozzanak rajta.
A külső pincze födeles épület. Ebben áll a sajtó, a kád s az összes szüretelő szerszám. Itt van a katlan, kis asztal, néhány kis szék s a sütő és főző edények. Ide hivja be vendégeit; ide hozza, ki a bort a belső pinczéből s itt kínálgatja jó szívvel, szeretettel, vidám orczával. Csak arra vigyáz, hogy ő maga is igyék annyit, mint egyik-egyik vendége.
Behiv pedig egy pohár borra minden utonjárót. Drótos tót, bugyros zsidó, bankár, kucséber, vándorló legény, magános czigány, szegődő ember, vásárra menő: neki mindegy. Az ősi erkölcs azt parancsolja, hogy egy pohár borral minden ismeretlent, a kit a sorsa arra visz, meg kell kínálni. Szegény utonjáró elmondja ezt a szót hangosan is, magában is: az isten áldja meg. Szegény magyar embernek pedig az isten áldása de mindig jól esnék!
Az a pinczés szőlő, a melyik járt országut mellett fekszik, mindig is olcsóbb volt aránylag, mint a melyik csap a satóut mellett fekszik. Mert amannál több a járókelő. Balaton-Füreden hajdanában a fekete földig leszólták azt a szőlősgazdát, a ki minden arra járót be nem szólított egy pohár borra pinczéjébe. De meg nem választották elöljárónak még az olyat se, a ki vásár napján délután ki nem ment az országot mellett levő pinczéjébe. „Elbujt az utonjárók elől.” E szóval vége lett a becsületnek...”

2011. augusztus 31.