Borcasting Rádió

Eger bora és pinczéi - részlet

Alig van földje szép Magyarországnak Tokajon kívül, a mely a tar venyigéből tüzesebb, zamatosabb nedvet fakasztana, Eger tetőinél.

Alig van földje szép Magyarországnak Tokajon kívül, a mely a tar venyigéből tüzesebb, zamatosabb nedvet fakasztana, Eger tetőinél. A Bükk-hegység völgyében épült város lakosságát e körülmény avatta hivatásos bortermelővé, mely foglalkozáshoz alkalmazta életviszonyait, s terményeinek – különösen a híres bikavérnek – csakhamar világpiaczot teremtett.
Alig néhány századdal a honfoglalás után már virágzó szőlőültetvények tarkítják az egri hegyek lejtőit. S hogy az egri nép fáradozásának megvolt a jutalma, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy királyaink jó termés idején rendes dézsma alá vették az új-bort s a mely dézsmaszedési jogot V. István királyunk 1271-ben Lambertus egri püspöknek adományozta, a mi pedig éppen nem volt rossz jövedelmi forrás, mert Nagy Lajos alatt Széchényi Mihály, majd Zudar Imre egri püspököknek évente 10.000 drb aranyat jövedelmezett.
Kétségtelen azonban, hogy az egri bor hírét a sötétvörös nedű: a bikavér teremtette meg. A fejét mindenütt kegyeletes emlékezéssel felütő néphagyomány legendába burkolta a bikavér eredetét. Az Eger határában emelkedő Egyed nevű hegyen remeték éltek, a kik közül egy, Szent Egyed kegyetlen pogányoktól halt vértanu halált. A szentnek piros vére szivárgott le a hegy lejtőire, attól terem az máig is oly tüzes, piros bort, mint a jámbor remete vére, a mely miatt a krónikák tantisága szerint, nagy vitézségű török agák és bégek sem átallották megszegni Mohammed szigorú törvényeit.
Sőt az idegent annyira le tudta bilincselni az egri bikavér, hogy innen soha többé el nem kívánkozott, a mint azt a derék Corbeynek, Péter czár követének példája mutatja, ki 1708ban Egerben járván, annyit talált inni az egyedhegyi vörösből, hogy itt tartózkodása harmadik napján Szent Mihály lovára kellett ültetniök a szíves vendéglátóknak.
Különben maga a város járt elől jó példával – a bortermelés terén. Saját szőlői voltak a városnak, a melyet házilag kezeltetett e czélra felfogadott alkalmazottai a vinczellérek és borbírák által, kiknek szegődménylevélben körvonalazta a „nemes tanáts" kötelességeiket...

A vinczellérek külső alkalmazottai voltak a városnak, kötelességük volt a mindennemű szőlőmunkára való felügyelet, nyitástól egészen a takarásig.
A bornak a városba vagy a városi pinczékbe való szállítása, eladása, kimérése, elosztása a borbírák közreműködésével történt. - A városnak jó jövedelmi forrása volt a bortermelés, mert a termelt bort saját korcsmájában mérte ki. Ezt a jogot a város Fenessy György egri püspökkel való szerződés értelmében nyerte 1687-ben (Transactio Fenessiana), de a korcsmáltatási jog csak az esztendő egy kisebb részére szólott, míg a többi részében az esztendőnek a kettős földes uraságé volt az italmérési jog. Azonban a városnak, habár érdekében állott a bor minél jobban való értékesítése korcsmáiban, a szolid életmódra és mértékletességre is gondot fordított, a mennyiben a fertálymesterek kötelességévé volt téve, hogy a városban való elmérésre senki ne vehessen, mert ez confiscatio büntetése alatt tilalmaztatik...

Uránia 1910 december

2011. szeptember 11.